Öröklési szerződésben az örökhagyó a vele szerződő felet a magának, illetve a szerződésben meghatározott harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében (vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében) örökösévé nevezi; a másik fél kötelezettséget vállal a tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére. Az örökhagyó az öröklési szerződésben bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet.
Az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződésnek akkor is a más által írt végrendelet alaki érvényességi feltételeinek kell megfelelnie (Pl.: két tanú együttes jelenlétében írják alá), ha az valamelyik fél saját kézírásával készült.
Tartási szerződés alapján a tartásra kötelezett a tartásra jogosult körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátására, illetve gondozására, a tartásra jogosult ellenérték (Pl.: ingatlan tulajdonjogának átruházása) teljesítésére köteles. A tartási szerződést írásba kell foglalni. A tartásra kötelezett kötelezettsége kiterjed a tartásra jogosult lakhatásának biztosítására, élelemmel és ruházattal való ellátásárára, gondozására, betegsége esetén ápolására és gyógyíttatására, halála esetén illő eltemettetésére.
Míg az öröklési szerződés esetében az örökhagyó halálával kerül az örökös (eltartó) tulajdonába a vagyontárgy, addig a tartási szerződésnél a tulajdonjog átruházása a szerződés megkötésekor megtörténik. Mindkét esetben van lehetőség azonban szerződéses biztosíték kikötésére (pl. tartási jog, elidegenítési és terhelési tilalom kikötése).
A Polgári Törvénykönyv mindkét esetben formai és tartalmi követelményeket ír elő, ezért érdemes felkeresni irodánkat az esetleges későbbi pereskedés, vagy maga a szerződés érvénytelenségének az elkerülése érdekében.