Hepatitis fertőzésen alapuló, Magyar Állammal szembeni kártérítési perek


Notice: Pod Template PHP code has been deprecated, please use WP Templates instead of embedding PHP. has been deprecated since Pods version 2.3 with no alternative available. in /usr/home/drhorvathu/domains/pecsiugyvediiroda.hu/public_html/wp-content/plugins/pods/includes/general.php on line 463
×

Hepatitis fertőzésen alapuló, Magyar Állammal szembeni kártérítési perek

A hepatitis fertőzés alapját képező jogszabályok közül kiemelendőek az alábbiak. E körben fontos körülmény, hogy a fertőzésre a legtöbb esetben több évvel, évtizeddel korábban került sor, így a korábbi jogszabályi környezet nagyban irányadó. A 3/2005. (II. 10.) EüM rendelet 15. § (1) bekezdésének értelmében a véradás keretében levett vér és vérplazma vizsgálatának alapvető követelményeit az 5. számú melléklet tartalmazza. A (2) bekezdés szerint a donor és a recipiens védelme érdekében egyéb vizsgálatok is elvégezhetők. Az 5. számú melléklet c) pontja szerint a véradás keretében levett vér és vérplazma vizsgálatának alapvető követelményének tekintendő, hogy a donorokat meg kell vizsgálni – többek közt – Hepatitis-C antitest fertőzésre nézve. A 1997. évi CLIV. törvény (az egészségügyről) 227. § (4) bekezdése értelmében amennyiben a vérkészítmény szakmai szabályok szerinti felhasználásával összefüggésben a beteg kárt szenved vagy meghal, őt, illetve az általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja. A régi Ptk. 355. §-a alapján a károkozó köteles megtéríteni a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát. E körben nem vagyoni kártérítés iránti igény, továbbá a többlet gyógyszerköltség, az étkezési kiegészítők ára, a kártérítési járadék, stb. iránti vagyoni kárigény érvényesítése merül fel.

A legtöbb károkozás idején hatályos 1972. évi II. törvény 22. § (1) bekezdése szerint, ha jogszabály vagy hatóság kötelező rendelkezése alapján végrehajtott egészségügyi intézkedés folytán az állampolgár egészségében vagy testi épségében károsodott, megrokkant vagy meghalt, őt, illetőleg az általa eltartott hozzátartozóit az állam kártalanítja mindazért a kárért, amely a társadalombiztosítás szolgáltatásai alapján nem térül meg. Nem köteles az állam kártalanítást adni, ha a kár a károsult felróható magatartása miatt következett be. Ha a kárnak csak egy része vezethető vissza a károsult felróható magatartására, részleges kártalanításnak van helye. A (2) bekezdés szerint a kártalanítás módjára és mértékére a Polgári Törvénykönyvnek a kártérítésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. A károsult igényének érvényesítése bírósági útra tartozik. Az 58. § (3) bekezdése alapján, ha a gyógyszer összetétele és minősége megfelel a Gyógyszerkönyvben, illetőleg a törzskönyvezés (nyilvántartásba vétel) alkalmával megállapított előírásoknak, és ennek ellenére alkalmazása folytán az állampolgár egészségében vagy testi épségében előre nem látható károsodást szenvedett, megrokkant vagy meghalt, őt, illetőleg az általa eltartott hozzátartozóit az állam kártalanítja. A kártalanításra a 22. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Fontos hangsúlyozni, hogy 1992. előtt még nem szűrték a véradóktól levett vért hepatitis-c-re, és a vírus az esetek 90-95%-ában vérkészítmény adásával vagy vérrel történő fertőzés útján terjed. Ha a beteg esetében a vírusátvitel szempontjából csak a vérátömlesztés, mint ok merülhet fel, akkor a vérátömlesztés és a Hepatitis C vírusfertőzöttség között az okozati összefüggés vélelmezhető.

A vérellátás kötelező biztosításáról az Eü. tv. 40. §-a rendelkezik, és az Eü. tv. végrehajtásáról szóló 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 21. §-ában foglaltakkal együtt állami feladattá teszi. Ehhez kifejezett, itt elhelyezett felelősséget nem rendel ugyan, de a jogszabály helyes értelmezése szerint ennek a feladatnak a minőségi teljesítéséhez felelősségnek, mégpedig objektív felelősségnek kell kapcsolódnia. Miután a vér és a vérkészítmény jogilag sem minősülhet gyógyszernek – jóllehet a gyógyszer fogalmát az Eü. tv. sem határozza meg – az alkalmazása során a „termék” hibája miatt bekövetkezett károkért való felelősség körében abból kell kiindulni, hogy vannak olyan gyógyhatású készítmények, amelyeket a gyógyítás során használnak fel, ennek érdekében juttatják az ember szervezetébe. Ilyennek tekintendők a gyógyszernek nem minősülő, de a gyógyításnál felhasznált vérkészítmények mint gyógyhatású anyagok, amelyeket lényegében gyógyszerként használnak fel. Az ilyen anyagokra alkalmazni kell az Eü. tv. 58. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat, amely utal az (1)-(2) bekezdés szerinti állami kártalanításra, úgy, mint a gyógyszereknél. Az alkalmazott vérkészítmény tehát nem gyógyszer, de az állam kártalanítási felelőssége szempontjából azonos elbírálás alá esik a gyógyszerrel.

Legtöbb esetben a károkozó cselekmény és a kár tényleges bekövetkezése időben nem esik egybe. A betegségről való teljes körű tudomásszerzés csak évekkel későbbre tehető, így sok esetben a kártalanítási igény elévülése nyugszik. A  BDT2013. 2912.  számú eseti döntés értelmében az egészségkárosodás miatt érvényesített kártalanítási követelés elévülése mindaddig nyugszik, amíg a károsult a betegsége mibenlétéről, lefolyásának módjáról és végkimeneteléről teljes körű tudomást nem szerez. A BH2005. 286. számú eseti döntés szerint hepatitis C vírusfertőzés esetében a károsult menthető okból nem érvényesíti a követelését mindaddig, amíg nincs tudomása arról, hogy a fertőzését, illetőleg az amiatt kialakult egészségkárosodását mi okozta, és a kárigényét kivel szemben érvényesítheti.

Ha hepatitis C vírusfertőzéssel kapcsolatban jogi kérdése merül fel, forduljon bizalommal kollégáinkhoz a honlapon feltüntetett elérhetőségek bármelyikén.